Mi NEM a kötődő nevelés?

Volt már szó róla, mi a kötődő nevelés, most nézzük meg, hogy mit nem jelent.

Nem egy új stílus!

Egyike a legrégebbi gyermekgondozási módszereknek, mely évszázadokig működött, egészen addig, amíg a szülők az ösztöneik helyett elkezdtek könyvekre és tanácsadókra hallgatni. A babák körüli „mizéria” óriási iparággá nőtte ki magát, sokukat megtévesztve. Pedig a helyes módszerek azok, amik természetesen működnek, mint az egyes kultúrákban ma is megfigyelhető.

Nem túlzottan engedékeny!

Többekben felmerült, hogy a gyerek dajkálása, a jelzéseire való reagálás elkényezteti őt, mi több, a gyereket a szülő manipulálására ösztönzi. Ezért kell újra kihangsúlyozni, hogy a baba igényeire kell megfelelő, érzékeny válaszokat adni, ami azt jelenti, hogy tudni kell mikor mondunk igent és mikor nemet. Néha a nagy buzgalomban, hogy kielégítsük az igényeit, könnyű átesni a ló túloldalára és bármit megadni amit akar.

Nem túl megengedőnek, ugyanakkor figyelmesnek, gondosnak lenni, mindez csak egyensúly kérdése, ami folyamatosan alakul ki az idők során. Egy hét hónapos baba sírására például nem szükséges ugyanolyan gyorsan felelni, mint egy hét napos csecsemőére. Ahogy fejlődik a kapcsolat, úgy különbözteti meg a szülő egyre könnyebben az egyes sírásokat és apránként késleltetheti a reakcióit. Ha mondjuk ez a hét hónapos a konyhában játszik anyja mellett, majd sírni kezd, hogy vegyék fel, a szülő már nem rohan azonnal felnyalábolni, hanem már képes megnyugtatást nyújtani szavaival, gesztusaival. Mivel szoros köztük a kapocs, a gyermek is megérti a jelzéseit és megtanulja maga kezelni a helyzeteket. Tehát a kötődő nevelésben a szülő igazából segíti a gyerek  türelmének fejlődését és függetlenné válását.

Nem birtokló vagy korlátozó!

Olyan ez inkább, mint a kertészkedés. Nem befolyásolhatjuk a virág színét vagy a virágzás időpontját, de kihúzhatjuk a gyomot, visszametszhetjük a vadhajtásokat, alakíthatjuk, hogy teljes pompájában kibontakozhasson. A kötődően nevelő szülők a „viselkedés-formálás” mesterei lesznek.

Nem mártíranyaság!

Igen, a kezdetekben sokat adunk magunkból ,de a későbbiekben ez busásan megtérül. Ez a legjobb befektetés életünkben. Nem úgy kell elképzelni, hogy a baba dróton rángatja az édesanyját, hiszen egy igazán kötődő családban mindenki megtanulja, hogy számíthat a másikra, még akkor is, ha az igények kielégítése egyre kevésbé azonnali. Az anyának is szüksége van azonban feltöltődésre, babamentes időszakokra. Ezért fontos a teendők megosztása az édesapával vagy más megbízható segítséggel. Bár a kötődő nevelésnél inkább érzi magát az ember össze-, mint lekötve. Gyakran akkor érzik csak teljesnek magukat, ha együtt lehetnek. Az is igaz, hogy az így nevelt gyerekek kedélyesebbek, kiegyensúlyozottabbak, ezért sokkal könnyebb velük kimozdulni, így a szülő nincs a lakáshoz láncolva és nem kényszerül egy olyan életstílusba, ami csak a gyerekek körül forog.

Nem nehéz!

Az egész egy nagy adakozásnak tűnhet. Igazság szerint az új szülők dolga az adás, míg a babáké az elfogadás, kérés. Mindannyian tevékeny résztvevői a kapcsolatnak és hamarosan kétirányúvá válik ez a cserekereskedelem, mikor a gyerek is elkezd visszajelzéseket küldeni, ezáltal megerősítve a szülőt a helyes döntéseiben. Bonyolultnak tűnhet, de hosszútávon ez a legkönnyebben követhető nevelési stílus. A szülői feladat legnehezebbnek tűnő problémája, hogy megértsük gyermekünk igényeit, jelzéseit, de ha valóban megismerjük őt, minden egyszerűvé és nyugodttá válik. Igaz, hogy rengeteg türelemre és kitartásra van szükség, de megéri. A korai kötődés kialakulása kihat nem csak a kisgyermekkorra, de a kamaszkor szeles éveire is. A képesség, hogy az ő szemszögéből lássuk a világot minden korban nagyban megkönnyíti a kommunikációt.

Nem merev!

Ellenkezőleg: lehetőséggel teli és nagyon rugalmas. A szoros kapocs nyújtja azt a biztonságot, hogy a sok felmerülő válaszból a legmegfelelőbbet választjuk. A szülő és a gyerek egymás érzéseit tükrözik: a gyerek önbecsülése függ a szülői megítéléstől, ami nagy felelősség. Ebben fontos szerepet játszik a kellő empátia.

Nem elkényeztető!

Fiatal szülők aggodalma, hogy a sok ringatás, babahordozás, a gyors reagálás, együttalvás nem eredményez-e egy manipulatív, túlzottan függő gyermeket. Mind a tapasztalatok, mind a tudományos kutatási eredmények ennek ellenkezőjét igazolják. A kötődés ösztönzőleg hat a függetlenedésre, önállósodásra. A gyermek igényei megfelelő válaszokat kapnak, míg az elkényeztetés a nem megfelelő reakciók eredménye.

Kötődéssel nem lehet elkényeztetni egy gyereket!

Az elkényeztetés is egy folyamat, konkrétan azért tenni kell. Ilyenek a túlzott elnézés, a függőség kialakítása. Ugyanígy a gyermek feletti állandó „körözés”, hogy megvédjük a szerintünk ártalmas dolgoktól, ezáltal elvesszük a lehetőségét, hogy megtegye, amit tennie kell. Mindezek hátráltatják az egészséges fejlődést, míg a kötődő nevelés nyújtotta biztonság és szabadság lendületben tartják azt.

Te mit gondolsz erről?

HÁZSZABÁLY: 1. Vállald a saját neved. Álneves hozzászólásokat nem fogadunk el. 2. A keresztyénséget és a magyarságot sértő, gyalázó véleményeket tartogasd az Index fórumokra.

*